Barletta egy turisták által kevésbé látogatott kisváros, amit Bari repterétől nem messze találsz. Ha útba esik, érdemes bejönnöd a városba és leparkolnod a vár előtt, a tengerparton lévő ingyenes parkolóban mert Barletta óvárosában egy elképesztő normann várat találsz, ami otthont ad a egy múzeumnak, ahol az egyetlen meglévő császári büstöt találod. Ha nyitva van a múzeum és éppen nem valami egész más miatt van zárva a vár, érdemes bejönni ide.
Hogy valami magyar vonatkozásút is említsünk, ezt a várat az Osztrák-Magyar monarchia egyik gyorscirkálója bombázta szét 1915-ben.
Csak néhány lépésre innen áll a Székesegyház. De nemcsak történelem és művészet vár rád Barlettában, hanem egy hatalmas, 5 métert is meghaladó Kolosszus is. Ezt a hatalmas szobrot a tengerparton találták, és a mai napig is bizonytalanak, kit is ábrázol de sokak szerint ez Hérakleiosz, a bizánci birodalom egyik legjelentősebb uralkodóját mintázták meg. Annyi biztos csak, hogy a szobor egy elsüllyedt hajóból esett a vízbe, de hogy a szobrot hozták vagy vitték Velencébe, az rejtély.
Az óváros háttereként a tengerrel, a finom homokos strandokkal és egy nagy kikötővel büszkélkedhet. Innen, egészen a szomszédos Margherita di Savoiáig kellemes homokos partokat találsz, és ha elindulsz Észak felé a parti úton, még azt is láthatod, ahogy a családi gazdaságok mindenféle zöldségeket termelnek a tengerparton. Már csak ezért is érdemes még innen is északabbra menni, arról nem is beszélve, hogy arra találod Európa legnagyobb sólepárló telepét.
Érdemes tehát Barletta óvárosát bejárni mert kellemes éttermeket, remek kávézókat és hangulatos utakat találsz itt. A vártól nem olyan messze van egy pláza, illetve a vár mögött a belvárosban mindent megtalálsz, ami szükséges. Arra vigyázz csak, hogy ezek az utcák igen keskenyek, a forgalom pedig hatalmas, ezért arra reménytelen parkolni.
De ne hagyjuk figyelmen kívül a művészeti látnivalókat sem! A Marra Palota például olyan gazdag gyűjteménnyel büszkélkedhet a Giuseppe De Nittis képtárban, hogy az impresszionizmus rajongói elámulnak a több mint 200 mű előtt.
A fenti, számunkra furcsa kinézetű pizzát Barlettában fotóztam, a plázában lévő kajáldájában. Ugye milyen furcsa? Ezt a virslis dolgot szokták még fokozni sült krumplival is.
Ha délebbre vagytok Barlettától, akkor a tengerpart vagy sziklás vagy köves, legjobb esetben is kavicsos, elég nehéz Puglia másik oldalára jellemző finom szemcsés, fehér homokos tengerpartot találni (azt nevezik az Európai Maldívnak) de errefelé a part elég kellemes, vannak nem belépős részei is.
Barletta városi részén a „hagyományos olasz strand” stílus dívik, ahol hosszú, tömött sorokban vannak a napernyők, nagy a zaj és a nyüzsi. Ha nem pont azt keresed, akkor gyertek el errefelé.
A barlettai várat körbeveszi egy park, ahol régi harci eszközöket is kiállítottak és találsz wc-t is.
Szóval, ha egy érdekes helyet keresel, ahol a történelem és a művészet egyaránt életre kel, ne keress tovább – Barlettában mindent megtalálsz.
(Császári) büst = mellszobor;
Még magyar vonatkozás :
Barletta városa 1348 tavaszán I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során került első ízben magyar kézbe. Miután Lajos 1348 májusában elhagyta a Nápolyi Királyságot, a várost visszafoglalták a nápolyi seregek.
Nápolyi uralmának visszaállítására a magyar király 1348 késő őszén Itáliába küldte Lackfi István erdélyi vajdát egy expedíció élén. A vajda 1349 tavaszán visszafoglalta a várost, és védelmével Zárai István bízta meg. A várost később nápolyi erők ostromolták sikertelenül, majd miután Lackfi 1349 őszén elhagyta Itáliát, el is foglalták.
1350 tavaszán I. Lajos megindította második nápolyi hadjáratát. A magyar király és serege Manfredonia városában szállt partra Itáliában, jöttének hírére Barletta is megadta magát. Lajos június közepéig Barletta városában rendezte be főhadiszállását, ezen idő alatt főleg hadseregszervezéssel foglalkozott: magyarországi csapattesteket, utánpótlást, pénzszállítmányokat várt be ill. zsoldosok toborzása folyt.
A magyar király hadseregszervező tevékenységének eredményeképpen a város térségében mintegy 30 000 főnyi katonaság koncentrálódott, közöttük sok fegyelmezetlen zsoldoskatona volt, akiknek egy része a hosszúra nyúlt tétlenkedésben belekötött a városi polgárokba. A zsoldosok és a polgárok közötti összetűzés eredményeképpen a zsoldosok elkezdtek rabolni, fosztogatni és gyújtogatni, mire a polgárok félreverték a harangokat.
Az egyre erősödő hangzavar a délutáni nyugalmából verte fel a magyar királyt, aki saját maga akart rendet tenni, de erről alvezérei lebeszélték. Így Lackfi István erdélyi vajda 2000 magyar katonával verte ki a dühöngő zsoldosokat a városból, sokakat megölve közülük. A zsoldosok azonban a városon kívül összeszedték magukat, és újból betörtek a városba. Lajos erre katapultokkal lövetett közéjük, majd újból magyar katonaságot küldött rájuk, akik egy kisebb csatában újból kiverték őket a városból.
A krónikás szerint ha az egyik városkapu nem lett volna a zsoldosok kezén, az utolsó emberig felkoncolták volna őket. A foglyoknak így is nagyon sok könyörgésükbe került, hogy Lajos megbocsátott nekik, és elbocsátotta őket.[2]
Lajos június közepén hagyta el Barlettát, védelmét Pálfia Tamásra és Lőkösfia Miklósra bízta. A vár végül a Magyar és Nápolyi Királyságok között 1352. március 23-án kötött békeszerződés értelmében került vissza a Nápolyi Királysághoz. (Wikipédia)
Köszönöm 🙂