Egy tökéletes nap Cefalúban (avagy hogyan kezdjünk napot csőtöréssel és fejezzük be cassatával)
Reggel arra ébredtünk, hogy nincs víz a szállásunkon. Se csobogás, se csöpögés – semmi. Mint kiderült, csőtörés van a házban, ami annyira nem is meglepő, tekintve, hogy az óváros szívében lakunk, karnyújtásnyira a mólótól, egy olyan házban, amit valószínűleg még az ókori rómaiak is kerülgettek. A belmagasság szerintem 4 méter felett van, de az is lehet, hogy csak én érzem magam hobbitnak reggelente ebben a térben. A szállásal egyébként semmi probléma nem volt, szerettük.
Kimentem az erkélyre, és hát… az időjárás megint hozta a tavaszi formáját. Április közepe volt, és a tenger olyan kéken csillogott, mint egy túlretusált utazási katalógusban. Úgy döntöttünk, ezt közelebbről is szemügyre kell venni. Kávé nélkül amúgy sem ember az ember, víz nélkül meg kávét se főzünk – hát irány egy kávézó!
Na most, muszáj beszélnem a kávéárakról. Mert míg a kevésbé turistás olasz városkákban még mindig lehet 1 euró alatt eszpresszót kortyolni, addig a tengerparti teraszokon már más a leányzó fekvése. A cappuccino 3 euró volt, az isteni, frissen facsart narancslé 4, a cornetto árát már elfelejtettem, de ketten együtt 20 euró alatt úsztuk meg. És ebben benne volt a kilátás is, amiért amúgy külön díjat is kérhetnének, mert minden kávé korttyal egy darabka boldogság is járt.
Ezután átültünk egy másik, hívogató helyre – ők akkor nyitottak aznap először idén, mi pedig az első vendégek voltunk. Így csak dobozos meg zacskós finomságokat tudtak adni, de kit érdekel, amikor a nap süt, a kilátás mesés, és van szicíliai sör! Rögtön kértem is egyet, és azt kell mondanom: ezek a szicíliai sörök valahogy… olaszosak. Könnyedek, napfényesek, és pont annyira buborékosak, hogy érezd, hogy élsz.
Aztán, ahogy az lenni szokott, hirtelen farkaséhesek lettünk, úgyhogy átsétáltunk a közeli Pasta & Pasti nevű helyre. A bejárat előtt már sor állt, benne helyiekkel – ami ugye a legbiztosabb jele annak, hogy ez nem turistacsapda. Az étlap már az utcán ki volt pakolva, úgyhogy volt 15 percünk kiválasztani az aznapi kulináris életcélunkat. A választás bejött: hatalmas adagok, fantasztikus ízek, barátságos árak. Az ember szíve sír örömében.
Ebéd után jött a megérdemelt szieszta a szálláson, majd délután újra bevetettük magunkat a városba. Cefalú érdekes hely: bár turistás, de valahogy mégis szerethető. A régi utcák, a dóm, a hangulat… van itt mit nézni, és jólesik csak úgy bóklászni benne.
Másnap viszont elmentünk erre a street food túrára a városban. Ajánlom!
Este beültünk egy tengerparti étterembe – na, az ilyen helyek tényleg mesébe illők. Én Pasta alla Normát ettem (szicíliai klasszikus padlizsánnal és sós ricottával – próbáljátok ki!), desszertnek pedig egy cassata jött, ami egy színes, brutál édes, de gyönyörű szicíliai édesség. Tudtam, hogy nem fogok aludni tőle, de nem is akartam.
Vacsora után még sétáltunk egy nagyot – a város ilyenkor este, lámpafénynél, valahogy még szebb. És így telt a mi tökéletes napunk Cefalúban: csőtöréssel indult, cassatával zárult, és minden percét imádtuk.
