Az Elefántos kút (Fontana dell’Elefante) Catániában

A cataniaiak az elefántos kutat „u Liotru” néven emlegetik, ami a helyi szicíliai nyelvjárásból (szicíliaiul: lu sicilianu) származik.

Az Elefántos kút (Fontana dell’Elefante)

Catania főterén (Piazza del Duomo) található az elefántos kút, amely a város egyik legismertebb szimbóluma. Az elefánt, „u Liotru”, a város egyik védőszimbóluma lett.
Miért csak az egyik? Mert Catania több védőszenttel is rendelkezik. A legfontosabb közülük Szent Ágota (Sant’Agata), akit a város fő patrónusaként tisztelnek. Az ő ünnepe, amelyet minden év februárjában tartanak, az egyik legnagyobb vallási esemény Szicíliában. Emellett más védőszentek is kapcsolódnak a városhoz, például Szent Euplio és Szent Leo.

Miért van ilyen sok védőszentje a városnak?

Catania nem véletlenül bővelkedik védőszentekben – a város története során számtalan természeti csapást, földrengéseket és vulkánkitöréseket kellett átvészelnie. Az emberek mindig is úgy hitték, hogy a szentek pártfogása segíthet nekik a túlélésben és a megmenekülésben.

Az elefántot például szerencsét hozó és védelmező állatnak tartották. Egy legenda szerint egy mágushoz, Eliodorohoz kötődik, akit a helyiek szerint fekete mágiával vádoltak, és állítólag ezen az elefánton közlekedett Catania utcáin.

A mai formájában a szobrot 1736-ban állították fel, amikor a híres építész Giovanni Battista Vaccarini a város barokk újjáépítését irányította. Az elefántszobor valószínűleg az ókori római vagy még régebbi időkből származik, és már évszázadokkal korábban is létezett. A hátán lévő egyiptomi obeliszket a városban találták, és egyesek szerint Alexandriából vagy más egyiptomi területről származik.

A szobor célja elsősorban díszkút és városi szimbólum, de eredetileg úgy tartották, hogy a várost védelmezi az Etna kitöréseitől.

A Liotru, Catania híres elefántszobra, nevét Heliodorus félreértelmezett nevéből kapta. Egy legenda szerint Heliodorus egy cataniai nemes volt, aki sikertelenül próbált püspökké válni, majd aposztatává lett, és máglyahalálra ítélték. A történet szerint ő faragta az elefántszobrot, és varázslatos módon utazott rajta Catania és Konstantinápoly között. Bár a püspök állítólag el akarta távolítani a szobrot a városból, a nép továbbra is tisztelte.

A valóságban a Liotru az óra szerepét betöltő napórának volt a része a Piazza Duomo közepén. A „heliotrikus” (nap által működő) kifejezés a cataniai dialektusban „liotru”-vá torzult. A napórák elterjedése a 1693-as földrengés utáni újjáépítéssel esett egybe. Egyesek szerint az obeliszk, amelyet a szobor tart, egyiptomi eredetű, és egykor a tér időmérőjeként is funkcionált.

A szicíliai nyelv és a cataniai nyelvjárás

A szicíliai nyelv (szicíliaiul: lu sicilianu) egy önálló újlatin nyelv, amely jelentősen eltér az olasz nyelvtől. Bár az olasz domináns a mindennapi életben, a szicíliait még mindig széles körben beszélik, különösen az idősebb generációk és vidéki közösségek.

A cataniai nyelvjárás a szicíliai egyik változata, és van néhány sajátossága:

• Keményebb, erőteljesebb hangzás, mint a palermói dialektus.
• Néhány szó végződés nélkül marad, pl. az olasz questo (ez) helyett chistu vagy chist hallható.
• Spanyol és arab hatások is észrevehetők a szókincsben és a kiejtésben.

Mit jelent „u Liotru”?

A név valószínűleg az ókori Eliodoro (magyarul: Heliodórosz) nevéből ered. Ő egy 8. századi mágus vagy lázadó lehetett, akiről azt mesélték, hogy egy varázserejű elefánton közlekedett a városban. Egy másik elmélet szerint a „Liotru” név a Leotróphilus névből származhat, amely egy bizánci kormányzóra vagy nemesemberre utalhat.

Néhány jellemző szicíliai/cataniai szó és kifejezés

A cataniai nyelvjárás erősen jelen van a mindennapi beszédben, főleg informális helyzetekben. Az idősebb generációk és a piaci árusok különösen gyakran használják, de az újabb generációk között is népszerű maradt.