Nyilván most sem tudtunk ellenállni, és mindent (is) megkóstoltunk, amikor 2024 novemberében ellátogattunk a csodás Vicenzába. Az átlagos ételekről nem érdemes hosszan mesélni, de mindig beszámolok nektek, ha valami különleges kerül a tányérunkra. Így történt most is, amikor felfedeztünk egy „éttermet” – vagy inkább gyorséttermet, esetleg valamilyen öszvér megoldást –, amely a város várfalának tövében található, ahol kizárólag a híres olasz bruschetta szerepel az étlapon. Az ötlet talán még nem teljesen kiforrott, de az ízek magukért beszéltek!
Mi az a bruschetta?
A bruschetta (ejtsd: bruszketta) az olasz konyha egyik legismertebb és legkedveltebb előétele, amely egyszerű alapanyagokból készül, de ízvilágában rendkívül gazdag. Ez a hagyományos étel a vidéki Olaszországban gyökerezik, és eredetileg a szegények eledele volt, akik a megmaradt kenyérszeleteket olívaolajjal és sóval ízesítették, majd parázson megpirították.
A bruschetta alapjai
A bruschetta alapját mindig egy jó minőségű, ropogós héjú kenyér adja. A szeleteket gyakran faszén felett vagy grillsütőben pirítják meg, hogy kívül ropogósak, belül pedig puha textúrájúak legyenek. A pirítósokat hagyományosan frissen vágott fokhagymával dörzsölik be, majd extra szűz olívaolajjal locsolják meg.
A klasszikus változat
A legismertebb bruschetta-típus friss paradicsomkockákkal készül, amelyeket bazsalikommal, sóval, borssal és olívaolajjal kevernek össze. Ezt a keveréket halmozzák a pirított kenyérszeletekre, és gyakran egy csepp balzsamecetet is adnak hozzá a gazdagabb íz kedvéért.
És mit ettünk?
Magyarországon az articsóka nem annyira elterjedt. Elöljáróban szögezzük le, hogy ez nem egy művészi hajlamokkal megáldott madár – vagyis csóka –, hanem egy növényről van szó. Az olaszok (is) imádják, és tonnaszámra fogyasztják. Az alábbi képet áprilisban készítettem, valahol délebbre. Figyelj:
Az articsóka
Amellett, hogy „ezek az olaszok” olyan minőségű zöldségekhez jutnak, amitől én mindig csak ámulok, még egy sor olyan finomságot is esznek, ami nálunk vagy nehezen beszerezhető, vagy egyszerűen kevésbé ismert. És akkor itt van például az articsóka…
Az articsóka (Cynara scolymus) a mediterrán térség egyik kedvenc zöldsége, amit főleg húsos levelei és szíve miatt fogyasztanak. Párolva, sütve vagy töltve készítik el, gyakran olívaolajjal, citrommal vagy mártásokkal tálalva.
Nemcsak finom, hanem egészséges is: tele van rostokkal, C- és K-vitaminnal, valamint fontos ásványi anyagokkal, mint a magnézium és a kálium. Az emésztésre és a májra is jótékony hatással van. Mégis, valamiért nem mindenhol népszerű – pedig igazán megérdemelné a figyelmet!
A bruschetta, amit felfaltam
gazság szerint, amikor megláttam az étlapon (igen, konkrétan egyetlen lapra gondolj, nem egy regényre), hogy van articsókás-sonkás MÉZES bruschetta, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Bevallom, nem is olvastam tovább. Jó, tudom, első hallásra furcsa párosításnak tűnhet a méz és a sonka – talán kicsit „perverz” is –, de kóstoltad már együtt? És most nem a bolti, gyenge minőségű sonkáról beszélek, hanem az igazán jó fajtáról.
Ha még nem próbáltad, csak bátorítani tudlak, hogy tedd meg! Higgy nekem, nem fogod megbánni (kivéve, ha gagyi sonkával próbálkozol, vagy nyakonöntöd az egészet mézzel – azért mértéket tartani ér).
A bruschettán az articsókapüré volt az alap. Nem túl krémes, de nem is darabos, pont tökéletes állagú. Mindez egy hatalmas szelet ropogós kenyéren, ami már önmagában is fantasztikus volt.
Őszintén, irigylem az olaszokat. Nemcsak az alapanyagok minősége miatt, ami náluk még egy egyszerű boltban is elképesztő, hanem azért is, mert végtelenül igényesek arra, hogy mit esznek. Nem adják alább, és ez minden falatban érződik.
Na jó, sokat dumáltam, de remélem, sikerült átadnom, miért volt ez a bruschetta egyszerűen felejthetetlen!
Ez a bruschetta a Belpaese névre hallgat, és igen, jól látod: azok az alapanyagok vannak rajta, amiket egy ilyen klasszikus olasz előételtől elvárhatunk. Az extra viszont az, hogy volt rajta burrata – az a krémesen lágy, isteni sajt –, és a zöld „izé” pedig genovai pesto.
A pestóról és annak csodás történetéről majd Genovában mesélek nektek részletesebben, de higgyétek el, itt is tökéletesen tette a dolgát.
Szóval…
Ha Vicenzában jártok, és olyat ennétek, ami egy kicsit különleges, és nem vészesen drága (egy ilyen 30 centis bruschetta 9 euró körül volt az itallal, ha jól emlékszem), akkor ajánlom ezt a helyet. Nem mondom, hogy fényűző, mert az nem, de érdemes ide betérni.
