Teljesen véletlenül keveredtünk ide, de nem bántuk meg. Nem is sejtettük, de Európa legnagyobb sótelepe vagy sólepárló telepe mellett laktunk (és a róla szóló impozáns múzeum mellett) és ha már ott jártunk, jól meg is néztük magunknak. Mert a mennyiség az lenyűgöző. Évente 5,5 MILLIÓ tonna sót készítenek itt. Jól olvastad. Térképről figyelve az látszott, hogy egy jó nagy „beltenger” van a város mellett, aztán kiderült, hogy ennél sokkal érdekesebb dolgot rejt a város. Margherita di Savoia is megéri a látogatást, különösen ha nyáron jöttök mert szuper homokos tengerpartok vannak, de arra számítsatok, hogy ez itt olyan „hagyományos olasz” tengerpart, vagyis amikor ezer sor napernyő van egymás mögött, folyamatos a zaj és rengeteg az ember. (Ha nyugisabb helyet keresel, akkor ez az ötletem.) De nem erről akarok most beszélni, hanem Európa legnagyobb sólepárló telepéről.
Margherita di Savoia ma Európa legnagyobb sótelepével büszkélkedhet, mely 20 kilométer hosszú és 5 kilométer széles területen helyezkedik el, évente átlagosan körülbelül 5,5 millió tonna sót termelve.
A városban minden a sóról szól, amikor ott voltunk, akkor is egy nagyobb ünnepre készültek.
Ezt a képet egy hídról lőttem és ha jól megnézed, a jobb oldalon a háttérben ott van egy hatalmas sóhegy. Sok helyen jártam már a világon, de ekkora sóhegyet még nem láttam. Bár az évi 5,5 millió tonna is igen komoly mennyiség. Az előtérben pedig azt érdemes észrevenni, hogy a só itt már ki van kristályosodva és nagyobb csomókat alkot.
A leglátványosabb rész az, ahol a víz rózsaszínű, de még nem is ez a rózsaszín, csak szerencsétlen telefonom nem tudta értelmezi a színt. Ennél sokkal bugyirózsaszínebb volt a valóságban.
Ezen a képen az az érdekes, hogy a rózsaszín tóból víz távozik, amit egy csatornában fognak össze. A háttérben pedig egy sóhegy van.
Ez a lagunás terület a madarak kedvence is, a fenti táblán még flamingót is látni. Amikor mi ott voltunk (decemberben) semmilyen állatot nem láttunk, de ettől még feltételezhető, hogy tényleg látni itt madarakat, csak nem télen kell jönni.
Természetvédelmi terület.
Ezeket a képeket a helyi „információs központ” területén készítettem. Értsd: egy játszótéren, ahol összesen 6 ilyen kép volt kitéve. Egy darabig kerestük, mire megtaláltuk, mindenesetre a mellette lévő kávézóban nagyon finom a kávé.
Az ókorban a só természetes módon keletkezett Margherita di Savoia területén, ahol a hegyi folyók által kialakított medencékben számos sziget jött létre. A tengeráramlatok további hordalékot hoztak, melyek egy összefüggő lagúnát és a Salpi-tavat hozták létre.
A 18. század közepétől a sótelep csak a Salpi-tó déli részét foglalta el, és egy második torkolattal biztosították a víz körforgását. Ezt követően a tavat a mai sótelep fő részévé alakították. (Lásd kép.)
1879-ben a település I. Umberto feleségéről, Margherita di Savoia-ról kapta nevét, akit mi Savoyai Margit olasz királyné néven ismerünk. Itt írok róla bővebben, és ezt az érdekességet is érdemes elolvasni. (Ez az I. Umberto pedig annak a Victor Emánuelnek a fia volt, aki az egységes Olaszország első királya volt.)
A sótelepen lehet kérni idegenvezetést, de ehhez előre fel kell őket hívni telefonon. (Itt a szám)
2 gondolatokat “Európa legnagyobb sólepárló telepe”