Valószínűleg még ezerszer fogom leírni, hogy Szicília finom. Végigkóstoltam már teljes Olaszországot, északtól délig, keletről nyugatra, mindent, amit csak lehetett. Még a firenzei lampredottót is megkóstoltam, ami egyébként egy pacalos szendvics, és nem haltam bele, pedig utálom a pacalt. De itt, Szicíliában van egy olyan édesség, vagy fagyi, amit nem szabad kihagyni: a neve granita.
A granita, egy jeges desszert, ami vízből, cukorból és gyümölcsből készül, vagy kávéból, mandulából, ami éppen van.
A képen láthatót Mesinában, egy egyszerű kávézóban kóstoltuk mert rájöttem, hogy erről még nem meséltem nektek és „kellett a kép” meg persze nem fogom kihagyni a lehetőséget. 🙂
A granita mindenhol megtalálható Szicíliában, és gyakran kiírják a kévézók, fagyizók ablakába, hogy GRANITA, figyeljétek hát ezeket a kiírásokat.
A granita fő jellemzője a különleges, kristályos textúrája. Nem olyan sima, mint a szorbet, és nem olyan darabos, mint a jégkása, de a kettő között helyezkedik el, amit a folyamatos keverésnek köszönhet. Minden régiónak megvan a saját változata. Például a Catania környékén krémesebb, míg a Palermo-i granita darabosabb, jegesebb.
Ha ilyet láttok, mindenképp menjetek be, kóstoljátok meg, mert isteni.
A granita egy ikonikus szicíliai desszert, amely a sziget meleg klímájához tökéletesen illeszkedik. Ennek az egyszerű, de frissítő édességnek a története az arabokhoz nyúlik vissza, akik a 9. században hozták magukkal a jeges hűtési technikát és a „sherbet” (szorbet) nevű „italt”, amely alapját képezi a granitának.
Eredetileg jéggel és hóval készítették amit a hegyekből szedtek, aztán citromlével keverték, és ebből fejlődött ki a ma ismert granita.
A szicíliaiak gyakran egy frissen sütött „brioche col tuppo”-val fogyasztják. Ha még nem ismered az olasz Giallozafferano oldalt, semmiképp ne kattints erre a linkre mert veszélyes! Minden olasz ételnek ott van a receptje, sokhoz még videót is készetettek a galádok.
Komolyra fordítva: Ezt a fenti kombinációt a granitával és a brioche-vel meg a tejszínhabbal gyakran reggeliként eszik, ami eltér a hagyományos európai reggelizési szokásoktól, de tökéletesen passzol a szicíliai nyarakhoz.
A képen egy citromos granita és egy tejszínhabos epres látható. És örülnék, ha itt lenne most előttem.
Nemrég „önfeláldozó” voltam és megkóstoltam az eredeti stracciatella fagyit is, ott, ahol kitalálták.
Szicília gasztronómiáját nem lehet elégszer dicsérni.
