Aki azt gondolja, hogy Marsala csak a városközpontból és a borból áll, az bizony még nem járt a sómezőkön! Pedig egy teljes napot is simán el lehet itt tölteni – mi legalábbis így jártunk. És milyen jól tettük! Marsala sólepárlói gyönyörűek és érdekesek!
Két sótelepen is jártunk, de a legemlékezetesebb élmény kétségkívül a Genna sólepárló telepen ért minket, ahol hajóval vágtunk neki a lagúnának. Igen, hajóval! A Stagnone természetvédelmi terület egy másik világ – csendes, álomszép, és olyan színekben pompázik, amit nehéz lenne szavakkal visszaadni. De azért próbálkozom.
Az egész hely olyan, mintha a Föld megpróbálta volna lefesteni magát, csak aztán túlzásba vitte. A víz egyes medencékben rózsaszín (komolyan!), máshol világoszöld vagy vakító kék. A só fehéren vakít a napsütésben, és mindehhez ott állnak a szélmalmok, mintha csak egy mesekönyvből ugrottak volna elő.
A telep különlegessége, hogy itt még mindig kézzel gyűjtik a sót – gépek nélkül, ahogy száz évekkel ezelőtt is tették. Lenyűgöző látni a munkásokat a lapátjaikkal és a csillogó sókupacokat, amelyek mintha apró gleccserek lennének a szicíliai napsütésben.
A hajókázás közben elhaladtunk a Mothia-sziget előtt, ami egy igazi kis történelmi gyöngyszem, és eljutottunk az Isola Lunga partjaihoz is, ahol a víz olyan sekély, hogy akár gyalog is átsétálhatnál (ne próbáld ki!). A levegőben sós párát hozott a szél, és úgy éreztem, mintha egy hatalmas szabadtéri spa közepén lebegnénk.
És a naplemente… Hát, erről csak annyit, hogy ha valaha is láttál már valami igazán gyönyörűt, akkor ezt szorozd meg kettővel. Az ég színei visszatükröződtek a rózsaszín vízen, a szélmalmok kontúrjai élesen kirajzolódtak, és minden olyan csendes volt, hogy még a flamingók is csak suttogtak.
Azt mondják, hogy a nyugati szicíliai sólepárlók a legszebbek – én már nem csak mondom, tudom is. Ha egyszer Marsalában jársz, ne csak a bort kóstold meg – kóstold meg a sós levegőt is!
Egy gondolat a “Marsala sólepárlói között hajóztunk”