Gyorsan elmesélem, mert még mindig a hatása alatt vagyok: tegnap beugrottam a Mastro Ciccio nevű street food helyre Bariban, és elképesztően jót ettem. Fogalmam sem volt róla, hogy létezik ez a hely, csak ajánlották, hogy „ez jó, próbáld ki”, én meg nem sokat gondolkodtam, mentem, és tényleg jó volt!
Miért jó a Mastro Ciccio?
Az egyik nagy előnye, hogy általában nyitva van. Ez nem kis dolog, mert Olaszországban az éttermek szeretnek szívatni: este fél 8 előtt esélyed sincs enni, mert még ki sem nyitottak. Az átlag turista ilyenkor már régen vacsorázott volna, szóval ha nem figyelsz, könnyen éhen halsz. Tipp: mindig nézd meg előre a nyitvatartást, különben a hajnali eszpresszódat leszámítva csak a remény táplál majd!
Mit ettünk?
Reggel (!) beültünk a Mastro Ciccióba, és rendeltünk egy panzerottót meg egy rántott burratát. Tudom, tudom, ez utóbbi őrülten hangzik, de Dél-Olaszországban semmi sem lehetetlen: virslis pizza? Van. Rántott pizza? Naná. Akkor miért ne lehetne rántott burrata is?
A rántott burrata igazából egy tésztába csomagolt burrata sajtból és raguból készült kis csoda, amit aztán burrata alakúra formáztak és olajban kisütöttek. Elég elvetemült ötlet, de meglepően finom volt!
A másik, amit ettünk, egy hatalmas panzerotto, ragus töltelékkel. Na, ez viszont már egyértelműen extra szuper volt – ropogós, szaftos, tele ízzel!
A legnagyobb meglepetés: a kávé!
Nem tudom, figyelted-e már, de az olaszok mágusok, ha kávéról van szó. Bárhol is jársz, bármelyik kis sarki bárban életed legjobb kávéját ihatod. És most tényleg ezt kaptuk!
Ez a kávé annyira gyümölcsös volt, hogy esküszöm, még sosem ittam ilyet. Emellett pedig egy halottat is felébresztett volna – brutál erős volt!
Mit ittunk még?
Erről majd még mesélek, de az üvegben egy citromos limonádé volt, amit háromféle citromvirágból készítettek. Ha teheted, kóstold meg, mert tényleg különleges!
És a lényeg: mennyibe került ez a halom kaja?
Emlékeim szerint 19 eurót fizettünk, italokkal és kávéval együtt. Megérte? Naná!
Ha Bariban jársz, a Mastro Ciccio egy jó kis hely, ahol bármikor találsz valami finomat – és még az éhenhalást is elkerülöd!
Hol találod? A Vittorio Emanuele elején, ahol a pálmafés résznek vége. A közelben találod a Fiore nevű péket, ahova szintén érdemes bemenni mert isteni dolgokat árul és állítólag több évtizede folyamatosan ég a kemencéjében a tűz. Itt írok róla: Panificio Fiore.
