Egy csomó olyan dolog van, amire az ember nem számít mert annyira banális. Itt nem konkrét veszélyekről fogok mesélni, hanem inkább arról, hogyan élnek az itteniek és emiatt mire vigyázzak, ha Bari környékére utazunk?
Elsősorban arra, hogy ne haljunk éhen
Ez most komoly!
Nem azért mert megfizethetetlen, mert ettől távol áll, hanem azért mert az olaszok gyomra egész máshogy működik, mit a miénk. Ők este 8-kor még csak gondolkoznak azon, hogy majd talán egyszer valamit kellene vacsorázni is, így meg ne csodálkozzunk, ha este 8-kor nyitnak az éttermek. Akkor kezdenek el szállingózni az emberek.
De ebédkor sem egyszerű a helyzet mert akkor meg rövid ideig vannak nyitva.
Több utazó mesélte, hogy az érzése, hogy itt éhen akarják halasztani. És van benne valami. Persze ez nem ellenünk van, szimplán csak máshogy működnek.
Reggelire például én nem érném be egy kávéval meg egy pici péksütivel, pedig az átlag olasz ennyit dob be. Bemegy a bárba (kávézóba) kér mondjuk egy sima, sokszor töltetlen „croissant”-t, természetesen a bárpultnál állva fogyasztja, vált pár szót a barisával, lehajtja a kávét és megy tovább. Ennyi a reggeli. Egy perc.
A vacsora viszont itt fontos pontja a napnak, ekkor sanszosabb, hogy találunk nyitva bármit.
Magyar szemmel azt látni, egy itt nem a pénz hajszolása a lényeg, hogy minél tovább legyen nyitva bármi, és minél több vendéget tudjanak kiszolgálni. Sokkal fontosabb, hogy kényelmesen éljenek az emberek és nem gyötrik magukat halálra a munkahelyen.
Mondjuk, Puglia nem is arról híres, hogy itt dögre keresik magukat az emberek és reggeltől estig hajtanak, robotolnak és nem élvezik az életet. Az élet élvezete sokkal fontosabb, mint a pénz.
Tehát: amikor megérkezel, figyeld ki, mikor van nyitva az étterem. Ha fenyeget az éhhalál, akkor szerezz be a boltban minimális élelmet, hogy kibírd az étterem nyitásáig.
Ha van egy nagyobb bevásárlóközpont a környéken, ott biztos van valami kaja, ha más nem, szokott lenni grillcsirke.
Ne ess bele!
Puglia szép. Nem azért szép, mert csodás modern épületek vannak, inkább azért mert az épületek többsége vagy nagyon vagy eléggé lepukkant.
Puglia dimbes-dombos, szép tengerpartjai is vannak, rengeteg az olajfás, a nap sokat süt, az emberek ráérősek (kivétel az utakon). Van Olaszországban és különösen délen valami laza létérzés. A „Mégis hova rohanjak?”
Nyomjad már! Mit tetvészkedsz az úton?
„Hülye turista, itt tetvészkedik előttem, jól ledudálom, attól biztosan gyorsabban megy.” Na, erre készülj, ha te képes és hajlandó vagy betartani a szabályokat az utakon.
Nekik egyszerű és könnyű mert 40 éve naponta járnak azon az úton, te meg először mész arra, nem tudod, melyik bokorban van traffipax. Meg különben is, az olasz az nyomja. Az úton nagyon nem ér rá, kivéve ha épp arról van szó, hogy a pék előtt nincs parkoló, mert akkor bizony képes bárhol megállni. Útban vagyok? Kerülj ki! – gondolja az olasz. Hova sietsz? Ja, hogy 1 perce még ő volt a fő gyorshajtó és minden létező szabályt megszegett és agresszíven ledudált? Az nem számít. Most sürgősen kenyeret kell vennie. Ráérünk, nem?
Na, ilyenek.
Mit tanulhatunk tőlük?
Olaszország északi részén sokkal fontosabbak a külsőségek, mint délen. Mondjuk Milánó környékén ezerszer jobban adnak magukra az emberek, mint Bari környékén. Itt fontosabb, hogy mi van bent.
Fontos a család, a barátok, a jó beszélgetések, a zabálások és maga az élet.
Hogy nem az utolsó divat szerinti a ruhád? Kit érdekel! Jól érzed magad? Ez a lényeg!
A házad málladozik kívülről? Kit érdekel, még vagy 200 év, mire szétesik, addig ráérünk. Hova siessünk?
Itt nem azt akarom mondani, hogy magasról tegyünk mindenre, csak azt, hogy lassuljunk le. (Kivétel az utakon.)
