Olasz reggeli

Megvan az a ráérős hangulat, ami a „dolce vita” életérzéssel párosul az olasz reggeli idején?

Képzeld el, hogy ülsz egy olasz téren vagy csak simán egy kávézó előtt Olaszoszágban. Vasárnap van, a nap süt, kellemes meleg van, az emberek csinosan felöltözve korzóznak, közben beszélgetnek.
Mindenki jól öltözött, sugárzik a „jó nekünk” érzés.
Hétvégén az olaszok is jobban ráérnek reggelizni, de hétköznap, főleg a nagyvárosokban teljesen más a tempó.

Ha Milánót vesszük alapul, akkor itt egy rohanós hétköznap már csak egy gyors kávé és egy brioche/cornetti jöhet szóba.

Szögezzük le, hogy ha te azt mondod a baristának Milánóban, hogy egy kávét kérsz, akkor tuti hogy egy espressót fog adni.
És ha már itt tartunk, ugye tudod, hogy a magyarok (és a világ) által a nap bármelyik szakaszában fogyasztott cappuccinó az az olaszoknál egy reggeli ital? 11 után már igazi olasz nem iszik tejes italt. De erről itt írtam egy hosszabbat. Olyan ez, mint a pizza ananásszal. Egy valamire való olasz sikít, ha meglátja. Ha kecsapot is öntesz rá, még öngyilkosságot is elkövethet. 😀

De ne kanyarodjunk el ennyire a témától.

A gyors olasz reggelit a pultnál állva fogyasztják. Nem ülnek le, nem beszélgetnek órákat, csak bemennek a kávézóba, kérnek, bedobják a kávét, mellé egy brioche-t és már robognak is tovább.

A gyors olasz reggeli

Az olaszok szeretnek enni. Nagyon. De reggel érdekes módon az átlag nem tömi tele a gyomrát úgy, mint mi. Nem fogyasztanak nagy, bőséges reggeliket.

Épp csak egy kávé és mellé egy kis pésküti. Utóbbi általában édes. Mert az olasz már csak ilyen. Édesszájú.

Ráadásul jól is készítik ezeket a brioche-kat, vagy cornetti-t. Ezek a francia croissantok helyi változatai és az észak-olaszok reggeli kedvencei.

Lehetnek simák vagy töltöttek.

A legmezeibb töltelék a lekváros. Nagy variációkat ne képzelj el, mert baracklekvárosak általában és mint már említettem, nagyon finomak.

Ha kicsit bonyolítanak rajta, akkor „con crema” ami a crema pasticcera-t jelenti. Magyarul cukrászkrém, de nem vagyok arról teljesen meggyőződve, hogy a kettő teljesen ugyan az lenne. Itt van egy igazi olasz recept hozzá, de előre szólok, hogy ez a Giallo Zafferano oldal életveszélyes.

Ha másik verziót szeretnének, akkor csokisat készítenek, ami egy csokikrémet takar.

Ha nagyon édeset szeretnének, akkor Nutellásat készítenek. És ne felejtsük el, hogy a Nutella is olasz.

És mi van a szendvicsekkel?

Oh, igen. A szendvicsek. Mint a fenti képen a Mortadella. De jó is az!
Na ilyen szendvicseket már sokkal kevesebben esznek, mitöbb, ez már nem a „gyorsan bekapok valamit” típusú reggelikhez tartozik. Bár a Mortadella nagyon finom.

Szóval ilyen egy olasz reggeli. 🙂