Szóval Selinunte. Ha szereted a régészetet, a monumentális oszlopokat meg a „wow, itt tényleg kétezer éve áll valami” típusú élményeket, akkor ezt a helyet tényleg látnod kell. De. És ez most egy NAGY de. Ha nem akarsz már a bejáratnál idegösszeomlást kapni, akkor hallgass rám, és vedd meg előre a jegyedet.
Mert mi történik?
Ott vagy, csodálatos módon még fedett parkolód is lehet ingyen, gratulálok, szerencsés vagy. Ha nem, az sem a világ vége, csak hát… nap van.
Aztán jön a jegypénztár
Hát, az valami szörnyű. Olyan méretű épület, hogy bőven elférne benne egy fél hadsereg – mondjuk, ha a római légiók visszatérnének Selinuntéba, itt tudnának sorakozni jegyért.
A kassza egy félkör alakú pult, előtte kígyózó sor, a pénztáros egy hangosbeszélőbe kiabál, ami visszhangzik az egész csarnokban, és senki nem ért semmit. De ő hősiesen, újra és újra elmondja:
– „Van rövidebb meg hosszabb túra, lehet kérni golfkocsit, mert különben megsülsz, mint egy Parmigiana di melanzane és igen, lehet kérni 5 euróért audioguide-ot is.
A fizetéssel amúgy nincs baj – megy kártya, készpénz, minden, csak haladj már!
Na, én ott hibáztam, hogy azt hittem, hogy a golfkocsi majd ott fog várni, ahol kijövök a kasszától. Hát… nem. A térkép előtt ácsorgó információs lány – aki amúgy aranyos volt – közölte:
– „Menjen el gyalog az első templomig (igen, az odébb van), onnan tovább a következőhöz, és ott, a múzeumnál majd talál golfkocsit.”
Hát persze…
Én meg ott, fájós lábbal, minden lépésnél szentségelve caplattam a nap alatt, miközben a „kényelmes golfkocsi” víziója egyre távolabb került, mint egy délibáb az Etna tövében.
Tanulságok, avagy hogyan éld túl Selinuntét:
- Vedd meg előre a jegyed online, és kerüld el a hangos káoszt. Előre ha jól láttam még olcsóbb is.
- Ne dőlj be a golfkocsis álomnak: nem luxusjárat, inkább félmegoldás.
- Készülj napkalap, víz, naptej kombóval, még tavasszal is.
- És végül: ha szereted az ilyen grandiózus, kőoszlopos romokat – és van türelmed meg láberőd –, akkor tényleg szuper élmény lesz. Csak ne akkor menj, amikor már forr a levegő.
Miért olyan fontos hely ez a Selinunte?
Selinunte nem egy átlagos romvároska. Ez volt az egyik legnagyobb és leggazdagabb görög kolónia Szicíliában, a nyugati partvidéken, a mai Marinella di Selinunte mellett. A várost i. e. 628 körül alapították a keleti parton fekvő Megara Hyblaea telepesei, és olyan sebességgel nőtt, hogy hamarosan fontos politikai, gazdasági és vallási központtá vált.
A lakók görög telepesek voltak, akik magukkal hozták nemcsak az olívabogyót és az oszloprendeket, hanem a görög kultúra egész világát is. Az utcák szabályosan voltak kialakítva, a városban több monumentális templomot is építettek, például a híres G-templomot, ami ma is lenyűgöző méreteivel emelkedik ki a tájból – még úgy is, hogy félig romokban áll.
Az itt élők földműveléssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, kapcsolatban álltak a föníciai városokkal is. A város stratégiai helyen feküdt, közel a tengeri útvonalakhoz, így fontos szerepet játszott a térség hatalmi játszmáiban.
Ami a végét illeti: Selinunte bukása gyors és brutális volt. A rivális punok (a Karthágóból érkező föníciaiak) i. e. 409-ben lerohanták a várost, és a történészek szerint alig pár nap alatt elpusztították. Tízezreket mészároltak le vagy hurcoltak el, a város pedig soha nem heverte ki a támadást. Később ugyan próbálták újjáépíteni, de már soha nem érte el régi fényét.
Ma Selinunte azért különleges, mert az egykori görög világ egyik legnagyobb régészeti lelőhelye, ahol szinte egy egész várost lehet bejárni – templomokkal, városfalakkal, lakónegyedek maradványaival. A terület hatalmas, és miközben a szélben suhogó fű között sétálsz, úgy érezheted magad, mintha időutazáson lennél – csak ne felejts el vizet vinni meg naptejet.
Selinunte tehát nemcsak egy romváros. Ez egy történet a felemelkedésről, gazdagságról, pusztításról és túlélésről, amit a megmaradt kőoszlopok ma is elmondanak, ha figyelsz rájuk.
