Amikor az ember először utazik Szicíliába, főleg ha repülő ablakából pillant le a szigetre, könnyen megfordul a fejében: „Vajon hó esett a földre? Ez meg mi?” A válasz: nem hó, hanem fólia. Rengeteg, több száz négyzetkilométernyi fényesen csillogó fóliasátor. Olyan, mintha a sziget egy része alufóliába burkolózott volna – de ez nem valami bizarr művészeti projekt, hanem nagyon is tudatos mezőgazdasági termelés. Szicília a fóliasátrak királynője!
Mi is ez a fóliasátor-láz?
A „serra” néven futó műanyag borítású üvegházak Szicília déli és délkeleti részén uralkodtak el igazán, például Ragusa, Vittoria és Pachino környékén. Itt nem egyszerűen néhány szabadföldi paradicsompalántáról van szó – itt ipari léptékű mezőgazdaságról beszélünk. A mediterrán nap, a jó vízellátás és a lávás, tápanyagban gazdag talaj szentháromságában szó szerint burjánzik az élet.
Mit termelnek itt?
Hát először is: paradicsomot. De nem is akármilyet! A Pachino-i cherry paradicsom például már-már celebségnek örvend az olasz konyhában. Emellett jön még a paprika, cukkini, padlizsán, saláta, articsóka, uborka – szezononként változó mixben. Ezek a fóliasátrak évi kétszeri, néha háromszori betakarítást is lehetővé tesznek. Vannak gazdák, akik úgy beszélnek a cukkini termésről, mintha a tőzsdén kereskednének vele – és hát valahol igazuk van.
Miért jó a fóliás termesztés?
A fóliasátor egyfajta biztosíték a mezőgazdasági orosz rulett ellen. Megvédi a növényeket az esőtől, széltől, hidegtől (már amennyi hideg van errefelé), és lehetővé teszi a termelés pontosabb szabályozását. A termesztési ciklusokat így előre meg lehet tervezni, a növényeket csepegtetőrendszerrel locsolják, sok helyen pedig már precíziós szenzorokkal mérik a talaj nedvességtartalmát és a levegő hőmérsékletét is. Szóval nem egy szamárral szántó bácsi világa ez – bár ők is megvannak még itt-ott. Szicília a fóliasátrak királynője!
Miből mennyit?
Pontos számokat mindig nehéz mondani, mert a termelés évről évre változik, de Vittoria piacán (Olaszország egyik legnagyobb zöldségpiaca) évente több mint 1 millió tonna zöldség fordul meg. Csak paradicsomból évi több százezer tonna is lehet. Olaszország teljes üvegházi zöldségtermelésének közel 40%-a szicíliai – nem véletlenül.
Hova kerül mindez?
Jó eséllyel a Te tányérodra is, ha valaha ettél olasz paradicsomot januárban. Az itteni termékek eljutnak Észak-Olaszországba, Németországba, Franciaországba, Skandináviába, sőt még Oroszországba is, amíg a szankciók nem vágták el a kereskedelmi vonalat. A szicíliai gazdák ügyesen csatlakoztak a nagy szupermarket-láncokhoz, és sokan már bio minősítéssel is dolgoznak, mert az exportpiac ezt megköveteli.
És hogyan?
A termesztés javarészt csepegtető öntözéssel, biológiai növényvédelemmel (igen, léteznek jótékony poloskák is!), és gépesített betakarítással történik. De még mindig sok a kézimunka, főleg a betakarításnál. Aki korán kel, az láthatja is, ahogy reggelente kisbuszokkal viszik a munkásokat – sokszor nem helyiek, hanem bevándorlók, akiknek ez az egyetlen lehetőség a megélhetésre. A munkakörülmények sajnos nem mindig ideálisak, de ez már egy másik történet…
Környezeti kérdések
A fóliatenger nemcsak látványban sokkoló – az elhasznált műanyag is problémát jelent, főleg ha nem megfelelően kezelik. Az utóbbi években szerencsére egyre több újrahasznosítási program indult, és a biológiailag lebomló fóliák is terjednek, de még hosszú az út.
Ha legközelebb autózol Szicíliában, és elhaladsz egy végtelen fóliasátor-rengeteg mellett, gondolj rá: lehet, hogy épp ott nő az a kis mézédes koktélparadicsom, amit pár hét múlva egy bolt polcáról emelsz le. Szicília a fóliasátrak királynője!
