Akkor jött szóba a téma, amikor arról meséltem nektek, hogy ha Bergamóban jártok, akkor feltétlen menjetek el abba a cukiba, ahol a stracciatellát kitalálták, merthogy még működik a hely és nyilván készítik is ezt a fagyifélét.
Szerintem senkinek nem kell bemutatni a sztacsatella vagy olaszul stracciatella fagyit, ugye? Tudjátok, hogy alapvetően egy tejből készült fagyi, amibe vékony csoidarabkákat kevernek és nagyon finom.
2017-ben a sztracsatella fagyi lett a város (Bergamo) íze. Mert Bergamóban ilyen is van. 🙂
A sztacsatella fagyit a Ristorante La Marianna-ban találták ki 1961-ben. Nevét az azonos nevű stracciatella levesről kapta. Persze nem csokidarabok úszkálnak ebben a levesben, hanem húsleves alaplébe teszik a tojást, pont úgy, mint ahogy mi a tojáslevesbe a tojást csurgatjuk. A stracciatella leves pedig eredetileg Rómából származik.
A mozzarellának mi köze a sztacsatellához?
Képzeljétek el, hogy a stracciatella vagy sztracsatella fagyit pont úgy készítik, mint a mozzarella fagyit. Igen. Abból is készítenek fagyit. 🙂 Sőt, még burratából is készítenek fagyit, bármilyen furcsán is hangzik.
A stracciatella fagyi elkészítési módja
Lassú tűzön elkezdik melegíteni a tejet, a cukrot és a vaníliát, de ügyelnek arra, hogy a keverék ne forrjon föl ezért folyamatosan keverik.
Amikor a tej már majdnem forr, tesznek hozzá zselatint és a hozzávalókat alaposan összekeverik. Amikor ezzel végeztek, leveszik a tűzről és hagyják szobahőmérsékleten kihűlni aztán hűtőbe teszik és lehűtik.
Ekkor a tejszínt felverik majd a kihűlt fagyialapba keverik, majd következnek a csokidarabkák.
Nem véletlenül ilyen finom ez a fagyi 🙂
Tehát ha a szépséges Bergamo városában jártok, egyetek egy stracciatella fagyit. Garantáltan finom lesz!
Az eredeti fagyit, amit Enrico Panattoni hosszas kísérletek után talált ki a la Marianna étterem és fagyizóban találjátok, de ha nem juttok el a felsővárosban lévő helyre, az Orio al Serio reptéren is nyílt egy üzletük. Az összes üzletüket itt találjátok.
Hol kóstolhatod meg az eredeti stracciatella fagyit?
Ha felmentetek a siklóval a felsővárosba, akkor egy kellemes 10 perces sétával eljuthattok a La Marianna cukiba.
A cukrászda a Porta Sant Alessandro / Colle Apertonál van (mellette) és van egy kellemes kiülős része is, de ha télen mentek, akkor a belső tere is elég tágas, le tudtok ülni.
Mivel ez nem csak egy cukrászda, hanem egy étterem is, délután enni is lehet.
Címe: Largo Colle Aperto, 4.
Milyen az igazi sztacsatella vagy stracciatella fagyi?
Ha azt mondom, hogy életem egyik legnagyobb meglepetése és a legfinomabb, legkülönlegesebb fagyi, amit valaha ettem, biztosan nem hiszitek el.
Egész másra számítottam, nem tagadom. A mi képzeletünkben ez a fagyi félig csokis, ezzel szemben a fagyi a mi értelmünkben alig tartalmaz csokidarabokat.
Ha azt mondom, hogy köze nincs ahhoz, amit a boltban kapunk, akkor nem járok messze a valóságtól.
Így néz ki a stracciatella fagyi ott, ahol kitalálták:
A cukrászda belső tere igen nagy, viszont nincs telezsúfolva ezer féle fagyival vagy sütivel.
A külső kiülős része nyáron nagyon kellemes:
Tehát ha legközelebb ilyen fagyit esztek, gondoljátok arra, hogy „ezek az olaszok megint valami jót találtak ki” 🙂
Mindenesetre jó étvágyat hozzá nektek 🙂
Persze a többi dolog is jól néz ki itt:
Kedves Unikornis,
Köszönöm a tippet. Tényleg isteni fagyijuk van. A cukiban leülni csak (üveg) kehellyel, süteménnyel lehet, tölcsérrel vagy elviteles kehellyel simán kitessékelnek. Előre kell fizetni, utána a blokkal lehet kérni a fagyispultnál a fagyit (tölcsérbe vagy papír kehelybe). Segítségnek ki vannak írva a lehetséges adagok szemmagasságban a pénztárnál (olasz-angol keverék nyelven 🙂 ), hogy könnyen lehessen rendelni. A fagyispultban olaszul és angolul vannak kiírva a tégelyekre, így minimális angol tudással is lehet boldogulni. A dolgozók egyébként nagyon segítőkészek mindenben.
A La Marietta cream-et vagy a pisztáciájukat sem érdemes kihagyni, ez utóbbi nagyon más, mint Magyarországon. Én a körtét is ajánlanám, hasonlót még sehol sem kóstoltam. Csak (C) Rokker Zsoltit tudom idézni: „olyan, mint Elvis a csúcson. Eszméletlen.” Ezért is vissza kell menni. Sajnálom, hogy a társak, akikkel voltunk, másik fagyizót is ki akartak próbálni ebéd után. Tévedés volt. A Porta Nuovo környékén csak olyan volt, mint kb. egy jobb pesti, de a La Marietta klasszisokkal jobb.